A szerződést megírtuk, pénz egyelőre csak április végén, a meló természetesen elkezdődött.
Bajormedve egyenesen a dróton rángatás magas művészetébe ugrasztott, úgy hogy én vagyok a bábu. Nagyon figyelemreméltó a módszere, minden bizonnyal neki tök természetes, de én nem élvezem annyiban. Tegnap délelőtt kezdte egy olyan maillel, amiről a csomafalvi ember válla jutott eszembe. Miután ma reggel leráztam egy olyan válasszal amit két órán keresztül bütyköltem össze az ófilológusnak - közben Bajormedvének is megírtam hogy ha akar velem találkozni, viszem a digitalizált fájlokat, 13,30-tól a könyvtárban elér. Ezek után jött a további kör idegesítő akció: mikor kiléptem az ajtón a könyvtár felé, pontosan akkor írta a következőt amit persze már nem láttam, miszerint legyél 14,45-kor itt meg itt, kérem a digitalizált változatot, de csak megállok a kocsival, mert vezetek. (A mobilszámomat már egy hónapja megadtam neki). 16,15-kor el is olvastam, mikor szünetet tartottunk a kodikológiával. Egyesek hamarább észreveszik a mail-ingert, mint a pisilését. Ettől a mai naptól azért még nem leszek mobilfüggő, gondoltam és gondolom még mindig. Hm.
Szépen elintéztem a dolgaimat, hazajöttem és öt perce küldtem neki én is egy mailt. Próbáltam szépen diplomatikusan fogalmazni, hogy izé, telefonszámot kérek, mellesleg az enyémet már egy hónapja megadtam, mégse hívott fel senki, hogy bű vagy bá.
Lássuk azt a nagy hisztit, én készen állok.
2 megjegyzés:
Csak így tovább. Ne hagyd magad. Lehet, hogy kicsit macerás, de tisztelni fognak érte. Csak addig bírd ki :-)
Ööö. Egyelőre nem gondolok arra, hogy ki tisztel vagy nem majd ezért, én csak őszintén kezdem utálni a helyzetet, pedig még jóformán el se kezdődött...
Megjegyzés küldése