Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2015. június 20., szombat

Rőtmalac, a mérleg

Kicsusszant a diszi: Rőtmalaccal két órán át se tudtunk megbirkózni a sacrum triduum-mal...és szépen legördült a félév függönye, holnap repül Rómába, csáó-csáó.
Igazából aludtam rá egyet, de még mindig pislogok a fejemből. Ki kell találnom, micsináljak ezzel a disziüggyel a köv. 2 hétben. Még az is megfordult a fejemben, hogy hiába lesz csak augusztus közepén ideje, július végén Cambridge-be cipelem és benyomom a becsekkolt bőröndjébe. Elvégre be fogjuk csalni a vezetőségi gyűlésbe, most mondta, hogy muszáj lesz kipattintanunk a Bulletin főszerkesztőjét, és készségesen szarkavar a himnológia profán oltárán.
Hú de jól jönne ide most bármilyen komment.

2 megjegyzés:

csipkepitty írta...

Sajnos nem tudok értelmesebbet mondani, de ha komment kell, nesze:
Fel a fejjel, amíg van!

Rétyusa írta...

Hát, felemeltem én a fejemet és diszi mentése címen bemásztam a könyvek közé rendesen... tiszta szerencse hogy belenéztem MÉG EGYSZER a postaládámba, mielőtt fél körül elhagytam volna Rőtmalac könyvtárát... mi is múlik azon a 2 percen. Láttam így is eleget... Brrr!!!