Hát, nem túl szívderítő, vagy az én logisztikám gyenge, vagy pedig túl sok a feladat, én meg kicsi vagyok.
Az éjjel aludtam vagy négy órát. Reggel Kaktusz elvitte az egyik gépet, de én még mindig nem tudom, hogy fogok kettő helyett eggyel dolgozni, mert mindjárt tizenegy, és most jöttem be a locsolásból. Na persze, villámlik valahol messze, de én ezekből már tanultam: egy hétig is lehet MÁSHOL eső. A locsolás előtt kalácsot sütöttem, előtte gyerkőcöket pakoltam ágyba, ma a Tiszáról jövet valaki valószínűleg nagyon lepattant alak ellopta az anyósom biciklijét, na őt vigasztalgattam, előtte vacsora, előtte a nagyobbik csőrikéknek Tisza, mialatt én Mikróval szülői értekezleten valék, itt megáll a tudomány, mert már nem emlékszem a nap első felére, csak arra hogy rohanás volt az is. Közben délutáni kávé kimaradt a mából, és hogy jobb legyen, a nagy hajtóvadászat után még mindig van itt bent 4-5 légy, szóval rémes, nemcsak rumpli, nappali, hanem konyha is, mégpedig nyáron, pfuj, pfuj.
Indítom a cumisüvegeket, a mosogatógépet, mars tusolni és aludni, te pedig LO, lapíts szépen még egy napig, más úgyse fog hozzád nyúlni rajtam kívül, de hogy én mikor, hajjaj, ha én azt tudnám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése