Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2017. június 27., kedd

A Zeredmény

Ez egy idióta hely lehet, de nagyon. Péntek 12-től nincs titkárnő, szombaton a versenyvizsga, de vasárnap délután máris küldi az elbocsátó szép üzenetét mind a titkárnő, mind a rektor. Hát, jó, ez elúszott. Azt viszont elérte ez az egész hacacáré az agyamban, hogy talán mégse fogok tíz év múlva hasonló helyzetbe kerülni, hogy én elmenjek valami felsőoktatási álláskilincselőbe, valószínűleg sokkal hamarább, ez az én erős megérzésem...
Közben hazaértem és savanyúan konstatáltam, micsoda főnyeremény volt, hogy kitettem innét a lábam: a fürdőszobába alig tudtam bemenni a mosnivalóhegytől, (3 mosógépnyit már kibeleltem, a szárazakat igenis ráduvasztottam a Kaktusz ágyára, tudom hogy nem fog válogatni semmit, de jelenleg máshol nem volt hely), kb. félórát pakoltam elfelé az asztalt, ahol a bal sarok jelenleg is toronyban áll, de Kaktusz holnapra már megrostálja, mit visz Belgrádba az előadásra és mit nem. Most már elfér a vacsora mellett a két gép, amin össze kell hasonlítanom két liber ordinariust, vagyis csak egyet, de két utolsó stádiumában, hogy Bajormedve is örüljön (de ezért már fizetés se jár), viszont a héten lezavart kiruccanástól annyira lemaradtam vele, mint valami postás borravalója.
Megvárt itt minden, azannyát!...

Nincsenek megjegyzések: