Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2018. május 6., vasárnap

Black Night

Ejj, de balkáni hangulata van ennek a Balkánnak.
Ülök a fenti fürdőben, ahol még forró víz van a lakásban, és vikszolom a bidében a leveses fazakat. Azt mondom, nem lehet ezt már tovább fokozni, ez sátoros cigány élet már február közepe óta (a napokban-hetekben ki fog majd derülni, hogy ma végül eltörtem-e a kicsi lábujjam az ajtófélfában papucscsere közben avagy nem.)
Egyszerre csak elfelejtem, hol vagyok és visszaugrom vagy húsz évet, amikor először láttam a Kusturica Macskajaját... MERT valahonnét a szomszédből hirtelen robajjal beindul a Deep Purple Black Night. Mialatt a tyúkok és kakasok (nagy valószínűséggel ugyanazon a portán) vadul nekiállnak bulizni. Ekkora csárogást nem minden nap lehet hallani, kérem szépen! Pedig a kakasok errefelé aztán tudnak ordítani, tele torokkal. Csak lehunyom a szemem és már látom is a nagy jelenetet.... Nem kell ide Kusturica: itt van élőben! Basszus, de tényleg.

Nincsenek megjegyzések: