Takarítás a nagyszobánkban. Elvégre még csak egy hónap múlva verik szét. Addig meg használni fogjuk naponta, még ha nem is abban a házban lakunk, eh. A kanapé az egy jó hely a legkisebbeknek. Nyugodt lélekkel nekiállok porszívózni, van gyerekkönyv, miegyéb a kezükben, jól elvannak.
De egyszer csak látom, hogy valahonnét került egy grafitceruza, és az ÉN Népzsolozsmámat egyszerre csak nyitogatni kezdi ez a Duracell (hát az előbb még nem volt ott?! se a gyerek, se a könyv?....), és belefirkááál!... Gyorsan tenni kell valamit. Hát, azt a kéjes gyönyört a pofámon már nem lehet látni, mert erre való egy pillanatfotós, aki most éppen nincs: "Tessék csak ERRE firkálni, jééé, milyen érdekes" - na, ezek voltak a Kaktusz gyűlölt szólóénekkottái az asztalról, énekórákkal és minden járulékos kakával. Máris jobban érezni magam.... haha. Dictus est.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése