Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2018. május 24., csütörtök

Nyúlós balkán sorozat epizódja

Ma pontosan négy mester lavírozott fel s alá az udvarban: egy vízvezetékszerelő, egy kamionos transzportos, egy másik vízvezetékszerelő, közben volt itt az asztalosunk is. Ezt azok után, hogy tegnap aszonták az ácsok, Gazdasszony, mi csak pénteken jövünk! Én a naiv, hogy máma szélcsend várható... az első mester gödörásás közben rálépett a több évtizedes rozsdás csőre, az rendesen le is szakadt, úgyhogy az otromba lyuk és halomnyi hulladék és földkupac mellé lezárta a vizet ergó egy veder esővízből mostunk ma kezet egész nap, mint valami madárkák.
Némi rezignanciával hallom már megint az udvarból ahányadikszor: "Jó napot!" de azért csak kinézek, elvégre 17.30. Ilyenkor lejárnak már mindenféle munkaidők...
Oszt szépen lebénulok, mintha beakadt volna az állkapcsom a fogorvosnál:
SZOMSZÉDUNK KIJÖTT A DUTYIBÓL. OTT ÁLL AZ UDVAR KÖZEPÉN.
(most feliratozás jön! s hogy autentikus legyen, várni kell a következő részig, hehehe!)

Nincsenek megjegyzések: