Taknyolás és tompa bambulás keményen tartják magukat. Megpróbáltam délután, ha már lemondtam a Cruella óráját, aludni-forma, kevés sikerrel. Egyelőre azt érzem, hogy érzem mindenemet, nem is tudtam, hogy milyen jó, ha nem érezzük mindenünket napközben, ugyebár. Úgyhogy felhagytam ezzel vagy másfél óra múlva, nyehh.
Főztem most egy kávét meg egy kancsó aromás teát, eszegetek melléje a tegnapi tökös tálbafőtt-sütiből, és munkára fel, mert várnak azok a dög dobozok. Dobozocskáim-dobozocskáim, tulajdonképpen szeretlek titeket, csak na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése