Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2024. január 7., vasárnap

Hopp és kopp

A mélyponton túl vagyunk, telefon visszakerült, de a helyzet bonyolult, gyermek dettó, szóval résen kell lennünk, elég sok oldalon, nem lesz könnyű, nem mondtam újat, sallala.

A történelem ismételni látszik önmagát: ahogy elkezdtem ősszel tanítani az egyetemen, nov. 10-én meghalt a Németországba áttelepült erdélyi barátnőm (az urnás temetés csak februárban volt, az is felért egy lakodalommal, nem tudtuk végül, hogy mi a fene van). Ma meghalt StF-ban jó barátnőm. Ha minden igaz, temetésre megyek a napokban, be kell tempíroznom egy plusz utat. Ja, és most szerdán töltöm a 45-öt.

Milyen jó lenne a névnapokra és születésnapokra ropogós tetejű almás sütit készíteni, kerekasztalnál lötyörészni, laza zsúrfikszeket tartani... Nem gyászolni és temetni! Persze, álmodni még szabad, de mintha megéreztem volna ezt a dróton lógó halált, az éjjel olyan hülyeséget álmodtam, hogy valami hivatalos levélküldeményt vártam Kézdivásárhelyről (!!), aminek 15 óráig meg kellett volna érkeznie. És én Sepsiszentgyörgyön (miafranc?!) dekkoltam és már 13 óra volt, nem volt se jármű, se ember, ami vagy aki elhozhatta volna időben azt a cuccot. Világos az üzenet a nap éber felére is, lekéstem valamit - álmomban keceteltem hogy ménkű nagy galiba lesz és már akkor tudtam hogy nem fogom tudni elkerülni a következményeket (mi?!), de aztán felébredtem leizzadva és végetért az álom.

Itt maradt ez az amőbaszerű valóság mára, nesze nekem.


2024. január 2., kedd

Ötödik nap

Azt hiszem. Egy örökkévalóság volt már idáig is. Lelkigyakorlat a legkeményebbikből, itthon játszani el a szanatóriumot középső csőrikémnek, aki jelenleg mobiltelefon elvonón van, pokol az életünk, nincs szépítés.

Jelentem, továbbra sincs ebből szakképesítésem, az iskolai pszichológus még a legnagyobbik kapcsán mondta a koronavírus utáni fasza évben, kedves anyuka, magánál jobbat mi sem tudunk a gyerekének, higgye el. Most hogy melyik gyerek übereli melyiket, talán néhány év múlva tudnék erre válaszolni, feltéve ha addig életben maradunk.

Ezért sem akartam ünneprontó lenni, már elsején, hogy mi kb. karácsony óta milyen veszett modorban kínlódunk itthon, de nesztek egy január másodika, ma elvileg már nincsen újév napja, a pék már kinyitott, tessék, tessék.

Nagy köszönet hasonló cipőben járó sorstársaimtól, akik azóta is támogatnak a hőstett kapcsán (iiigen, bevállaltuk, volt sejtésünk, mi lesz a nagy hóval, ha elordítjuk magunkat stb.).... minden ötletet, tapasztalatot szívesen fogadok, bármi legyen. Elvileg két hetet gondoltunk ki, nagyon remélem elég lesz egy ilyen hosszúságú elvonó a tízévesnek.

DRUKK!

2023. december 28., csütörtök

Ütős vasárnapok

Ütősek. Kiütősek. Az utóbbi időben minden nap kicsit kiütősdi, de azért még életben vagyok. Itt ne, ez a sűrű karácsony. Na nem a zabálás, mert az inkább összevissza volt. Hanem az az örökös téma: a rend és a rendcsinálás! Egészen konkrétan, liturgikus rend és liturgikus rendcsinálás, avagy mi tesz engem - aki meg vagyok kicsinyt húzatva - boldoggá. Érdekes, hogy idén a vasárnapok milyen ütősek voltak, még most karácsonykor is ez a helyzet állt elő, hogy megette de facto a 4. adventi vasárnap az egész hetet. De már a letűnt "A évünk" is tele volt vasárnapi fricskával, Szent Imre meg Szent Erzsébet, vasárnapra esett minda kettő ergo pucoltak a naptárból, ott kacagtuk mise végén, hogy a sekrestyés házaspár hogy járt idén.... Na de azért csak kijutott nekik a vasárnapi misék után a köszöntő ének és a rumos cukorka :-)

Idén még a karácsonyi böjt is kimaradt (fene tartja, talán anyósom, szín egyedül? apósom addig is eszegeti a csokoládéba mártott cukorkát, láttam!), szóval kiütötte a vasárnap azt is. De mit csináljunk, ha már megint valami vasárnapra esett?!

Ez a hét! és még vagy három hétnyi kemény meló! (gatya felkötése!) aztán utazni tanítani, majd vizsgáztatni (grrr), kettő közt valahogy eljutni a kolostorba is végre. Izgi hetek jönnek. Vajon ki és mi üt ki? Engem, naná.

2023. november 19., vasárnap

Más asztala

Gondoltam, teljesen csődbement minden pedagógiai nekifutásom a napokban s főleg a mai nap: van nekem két kisebb égedelem kölykem egy, ún. "lányos" szobában. Ahol lapáttal és boszorkányseprűvel érdemes közlekedni a ruhásszekrényig, azaz nem is egészen odáig, hanem kb. egy méterre tőle kinyúlok, kihúzom a fiókot és behajigálom a száraz holmit. Így legalább nem a földön köt ki az, amit előtte már kimostam etc.etc.

Hát, az íróasztalok rendezése sehogy nem akaródzott, hogy beinduljon, se rávezetéssel, se zsarolással, sehogy. Gondoltam, ravaszul, mi van, ha unják a terepet?? úgyhogy írtam egy üzit, persze, vacappal, mi a szarral, hogy felfigyeljenek, ilyenformán:

"Kössünk egyezményt: Ti segítetek az én íróasztalom tetejét visszarendezni (ma sajnos feltúrtam, mert kerestem valamit s után rögtön indulni kellett). Én segítek a tieteket elrendezni. 10 perc + 10 perc, maximum! Give me 5!!!"

Visszajött az üzi blicc gyorsasággal: "Mindjárt, várjál..."

Úgyhogy érdekes a más stratégiáját ráereszteni a saját asztalomra - középső égedelem csőrikém ugyanis MÉRETEK szerint rendezte el a papírjaimat stb. De teljesen következetesen, gyorsan és hatékonyan, és még ki is takarította a terepet a drága teremtés büdös kölyke, lusta disznó. Lényeg, hogy ezzel a módszerrel, még ha vitatható is lenne a 100%-os hatékonysága, egy biztos, kevésbé érzem magam idióta lúzernek.

2023. október 23., hétfő

Állattartásom

A nemtomhányfejű sárkányt legalább papíron meg kéne kísérelnem egészben látni, esetleg a fejei mellé valamiféle biztató dátumokat fabrikálni, hogy mikor esedékes a lenyisszantásuk. Mintha egyre több feje lenne, nemtom mikor lettek?!

A szomszédnak persze sokkal egyszerűbb a dolga. Szombat reggel levágta a nagy disznót (én spéci még mindig bele vagyok betegedve, a disznótartásába általában véve és ezek a legyilkok, hát komolyan, nem nekem valók), most hullacsend van. Az utóbbi időben azért nem volt semmi, a disznó egyre nagyobb lett, aztán naponta 3x rátört az  éhség... olyankor azt gondoltam, mindjárt érkezik át hozzánk, miután kidöntötte a pajtáját, utána a téglakerítést is, mint valami El Toro.

Biztosan velem van a baj, én nem bírom ezt az életformát. Fáradt vagyok, kolostor kellene most, de még ki kell húznom egy darabig.

Ide azt a listát.

2023. október 14., szombat

Őszbe szökés

A szép nyár után beszökött a szép ősz, a Stájri Fővárosba is. Potyognak a gesztenyék, süt a nap, 26 fok (!) volt ma. Szóval kicsit bolond időjárás van, de nekem pont jó, ha már nem nyaraltam. A parkban van egy Covid19 szobor, a rozsdából ítélve nem most húzták fel, azaz jó rég nem voltam már a parkban. 

Tele van a város turistákkal. Lálá. Én persze dolgozom ezerrel, hanem nem lennék itt. Jelentem, túléltem a nyári melókat, minden héten másik országban voltam, időnként zutty haza, mosógép, aztán megint útnak. Múlt hétvégén lejárt a mammut konferenciánk, most már csak a mammut elszámolás van hátra. Hajrá. Közben havonta két konfi vagy mi a fene, valami határidők biztos, hogy vannak, de egyszerre csak eggyel foglalkozom, ami épp a körmömre akar égni, különben megkukulok. Holnapután online Varsóba megyek, tegnap még híre nem volt az előadásomnak. Vagyis a híre, az még csak valahogy, amit absztraktnak hívunk, de mostanra fabrikáltam majdnem 3 oldalt ehhez az egészhez. És egy háromnegyed-kész prezit. Ami nem rossz. 20-25 percet kapott mindenki beszélni, ez szerencsére nem sok. Két hét múlva elvileg mini szabadságra lógunk Kaktusszal, remélem nem szolgálati ügyeket kell intéznem azalatt. Vagyis iparkodom valahogy letudni a nagyját, hogy békén hagyjanak, miközben kúrálgatom a nyakamat, térdemet és a gyomromat. Ezekre most különösen vigyáznom kell, mert a strapa megbosszulja magát és talál rajtam egy gyenge láncszemet.

A kolostorba csak februárba megyek. Ó, az a drága kolostor... az kellene most nekem, nem a még hiányzó két oldal.

2023. augusztus 17., csütörtök

Csőrike Vitéz

A sárkányomnak időközben lett tizedik feje is a kilencedik mellé, de jelentem királyuramnak, mostanra lecsaptam hármat belőle.

Most éppen a maradék hét fejével birkózom veszettül (neeem, a hetedik nem leszek énmagam, ott még nem tartunk).

Jelentem továbbá, ambíciós vitéz vagyok, naná, nyomulok én, ha kell!...

2023. augusztus 14., hétfő

Fekete vonat

Az a blogbejegyzésfajta itt még nem volt, mint az eső és az ernyő esete.

Most éppen sávokban tupírozza az élet az idegeimet, szóval vagy megírom és alábbhagy ez a tempó, vagy nem írom meg és még kapok egy adagnyit a képembe.

Hát akkor lássuk, mi lesz.

Aha, meg kell írni a Te deumot meg a misét a kórusnak. Addig nem szabadságolunk - így Kaktusz.

Nem baj, nekem is könyvszerkesztés, kórustalálkozó szervezés. Utána házassági évforduló, ez csak az eleje és nyaralhatunk három napig. Csak kibírjuk addig, nem? - így Csőrike.

Hát, a kórusozás intenzív meló, a város jubilált, a másik város is jubilált, pénteken itt, szombaton, ott, mindeközben a buszban elolvastam végre, hogy pénteken én egy végzést kaptam a városházáról, hogy engedélyezték az oszlopcsarnok használatát, tessék fizetni, így a jogász, a kétoldalas okmánnyal a nevemre kiállítva. Öhö. Mertem én ingyen szervezni eseményt, seggnyalást kikerülve?! 

Másik városban a zsinagóga biztonsági őre azonnal telefonál a kulturális körömcipős gömböcnek Hajnalkának, ahogy elkezdünk énekelni a zsinagógában. Münk, a turistacsoport, aki történetesen kórus is. Zsidó imát énekelünk. Botrány, telefon, cirkusz, marsolunk kifelé. Két nap alatt két pofon, mert szeretnék szervezni minőségi kulturális eseményt, kórusmuzsikát meg ilyenek. Seggnyalást és hasonlókat mellőzve. Milyen világon élek én, Senkiházi Csőrike. Bezzeg ha OV kopogtatott volna a zsinagóga kulturális Hajnalkájánál, neki biztosan nem kellett volna ilyen bagatell programhoz, hogy KÓRUS! ÉNEKLÉS! írásos engedélyt benyújtania - mint állítólag nekünk. Én, izé, telefonáltam még előző nap a kulturális körömcipős gömböcnek Hajnalkának, hogy jövünk, egy kórus, megnézni a zsinagógát, kell-e nekünk külön időpont? Ja, nem? köszönjük, akkor ott leszünk holnap. Hát tehetek én róla, hogy nem kötöm az orrára annak, aki olyan jól kulturált felelős, hogy teljesen bevett (kulturális!) szokás, hogy egy turista kórus kipróbálja a szakrális épület akusztikáját, ha nincs más csoport és senkit sem zavarunk?... arra nem is gondoltam, hogy ehhez írásos engedély kell, na meg hogy az imával zavarjuk a ventillátort és a beállított halk gépzenét. Elvégre - most már tudom - egy újra felszentelt zsinagóga mi más lehetne, mint egy 100% kulturális múzeum, ahol a turistának kuss?... Szóval a spuris élménnyel együtt eléggé drága vécédíjat fizettünk a kulturális központban, állapítottam meg már odakint. Persze én már nem jutottam el vécére, csak a kávézóban, de egye fene.

A vasárnapi két felekezeti liturgikus-zenei szolgálat után pedig érkezett a harmadik pofon, hirtelenjében a Kaktusz nagynénjét volt tanácsos meglátogatni, reggel még egyáltalán nem haldoklott, de ahogy este 8 felé hazaértünk, meg is halt. Még jó, hogy idejében elcsíptük. Jaj!...

Ma van a polgárink évfordulója. Holnap az egyházi esküvőnk évfordulója. Holnap délután háromkor temetés, hárman kántorizálunk, kettőnek aznap lesz a házassági évfordulója.

Na MOST tessék megállítani ezt a vonatot, mert ki akarok szállni belőle!!!



2023. július 25., kedd

Nyár... nehogy ezt csináljátok!

Van idénre nyári programom, ez egy jó adag, teljesen abszurd program.

Egy papírra felkörmöltem egy táblázatot a tízfejű sárkányommal.

Elvileg ezeken a feladatokon dolgozom decemberig. Van, ami már lecseng addig, van olyan is, ami alattomosan végig kísér(t), egymaga szeretné az időt tőlem, egyedül, de ez csucsu, nem fog összejönni.

Ezeken kívül persze ki kellene ötölni, hogyan lehetne lakhatóvá tenni ezt a rémséges barlangot, ahol élünk. Igen, együtt élünk, lakunk benne, együtt kellene rendezni ezt az egész kócerájt, van, amit elvileg csak nyáron lehet. Valahogy ez is csucsu (grrr). Az elmúlt napokban a gyerekek nagyszülőknél tiszáztak, miegymás. Kaktusszal ezalatt felváltva dolgoztunk és hánytunk, meg ketten kétfelé dőltünk egy olyan betegséggel, amire egyáltalán nem számítottunk. Milyen szép, mikor végre együtt lehetnénk, legalább két napot nyaralhatnánk, de neeem, egyrészt berak a munka, másrészt ez a vírus, hogy a nyavalya ott enné meg az egészet. Ma délután hazajöttek a csőrikék. Kaptam finom teát, porszívózást és mosást tőlük. :-)

Valahogy ki kell bírni. Aludni, aludni, amennyit csak lehet. Hátha összejön egy másik nyár 2024-re...

2023. július 19., szerda

Gyermek az időben

Van abban valami egészen irreális, ahogy még sehol se vagyok, aztán valahol megszületek, felnövök, kamaszként bulizok rá, lelkemben közel, de fizikailag mindig távoli elérhetetlen az egész. Aztán ahogy felnőttként elcipelem anyámat a koncertre - elvileg a világ másik végére, de ha már úgyis ott vagyunk - és ledöbbenek a félszázadnyi időtől, meg igazából ennek a zenének az időtlenségétől is...

És ami ezelőtt huszonöt évvel számomra szintén irreális lett volna: írok egy kommentet a fészre, a hivatalos IanGillanos oldalra, amit két nap múlva belájkol a tulajdonos. Nagy valószínűséggel maga az énekes. Non moriar, sed vivam! :-)

2023. június 14., szerda

Tisztelt szerkesztő, mars vissza írni!

Addig nyekergetem itt a szerkesztősdit, hogy teljesen háttérbe szorul a többi meló. De akkor ma érkezik kijózanítandó egy hideg zuhany két részletben (ó, azok a kövér betűk, azokat énnekem jól ismerni, desőt, hát nem éppen azon az oldalon ügyködök mostanság?... nesze neked, puff vissza az ügyfélszolgálati ablak másik oldalára!):

Tisztelt Szerző!

Még egyszer köszönjük, hogy tanulmánnyal szerepelni kíván XY születésnapjára készülő kötetben. Kérjük, ne feledje, hogy a korábban csatolt formai követelményeknek megfelelő kézirat leadási határideje 2023. június 30.

Üdvözlettel: a Szerkesztőség

 ...és a második, ezt is most kaptam:

Kedves Csőrike!

Csak emlékeztetni szeretnélek rá, hogy várunk a novemberi, vallás feminizálódása workshopra! előadásod rövid kivonatát elküldheted nekem is mailben.

Üdv, K.

 


 

2023. június 10., szombat

Tördelés bereccsentve

Csőrike épp az imént küldte el az aktuális kötet utolsó két írását a tördelőszerkesztőnek, Rőtmalac hajdani íróasztalánál seggelve, ahol sehogyse működik az új számítógép, úgyhogy a sarkában is 2x elférek a laptopommal.

Nem volt valami akadálymentes ez a kör, főleg nem az utolsó előtti írás, azé a helytörténészé, aki össze-vissza kutyulta a forrásokat, ki-kihagyva, amit csak ért, becsombolyítva a szennyest a tiszta ruhák közé, mint suttyomban legnagyobbcsőrikém, jaja. Ehhez még hozzátartozik az alig pár napja lejárt nürnbergi korrektúrám a vasútállomáson a mellettem szotyolázó ifjakkal, ahol virtuálisan talpraesett, segítő famíliámnak köszönhetően sikerült kibogyózgatnom a digitalizált folyóiratokból, hogy és mint (ne) azzal a hivatkozással a lap alján vagy bárhol, csak lenne már?! De persze akkor még nem tudtam befejezni. De most! Az utolsó írást (a Kaktuszé volt, hehe) szerencsére még decemberben, az autószerelőre várakozva sikerült szalonképesre bokszolnom, azt is a térdemen, a számítógépem drót nélküli verziójával, na azt most tényleg csak átnéztem, félóra volt és huss.

Jöhet az egyoldalas pdf korrektúrája, mert a tördelőszerkesztő marha gyors ám. És megbízható. Szerencsére!

Aztán jöhet a köv. kötet, amelyiknek 70 százalékát még meg kell írni, összeszedni másoktól, ilyesmik... :-D :-D :-D

2023. június 5., hétfő

Egy fent, egy lent

Csőrike esment hazament, nyugtáztam. Nem értettem a buszon, hogy a fenében fújta ki a szél az ajkam, szen nincsen fagy júniusban?!

Nos, a napszúrást megúsztam, de szerintem leégett az ajkam. Sacc egy hete már, hogy tíz év után visszapofázott az aranyerem. Ez mellé tényleg tökéletes a kontraszt, egy fent, egy lent, príma. Röhögés nélkül viszont mégse úsztam meg: a drogériában egy "Klosterfrau" kenőcsöt vettem, azt vittem fel a hegyre, az anyácákhoz. Mit mondjak, a német minőség nem innét a nádasból való, egyből normális hangulatom lett a napok óta tartó vinnyogás helyett. Az ember magán röhög a legjobban, nézik a becsületes polgárok ám.

Szóval, vissza a nádasba. Jó lesz egyet vízszintesben aludni, egészen 5.00-ig, mivel középső Csőrike este nem találta meg az ébresztőjét és hogy ne hisztizzen tovább (igen, plííz NE csinálja tovább!), megígértem neki, hogy igenis, becsszó meg minden, én ebben a horribilis időpontban fel fogom őtet költeni.

Jaj énnékem, egy fent, egy lent, plusz hajnali ébresztő funkció.