Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2010. július 6., kedd

Fosás vége

"Már" egy órája, hogy itthon vagyok. Az utolsó napot tényleg stresszmentesnek terveztük... Volt minden zavaró tényező, a szokásos ötpercekénti villamoszúgástól elkezdve a teljesen váratlanul érő és állandónak bizonyuló madárbípszelésig, sőt, még egy cigány hegedűst is elküldtem (miközben Praßl bácsi verebeket lövöldözött odabent az orgona melletti rozettánál_Csőrike nattyon de nattyon távoli rokonait). Aztán odatojt a számítógép, még szerencse hogy csekély háromnegyed óra múlva meggondolta magát... hogy végre befejezhessük a nagy fosást, avagy az cd-felvétel lövöldözését. (Nem bírom már az oktoechoszt....jaj. Tonális-funkcionális zene kell, de azonnal!)
És most nagyban iszom le magam. Csakazértis.

Nincsenek megjegyzések: