"Már" egy órája, hogy itthon vagyok. Az utolsó napot tényleg stresszmentesnek terveztük... Volt minden zavaró tényező, a szokásos ötpercekénti villamoszúgástól elkezdve a teljesen váratlanul érő és állandónak bizonyuló madárbípszelésig, sőt, még egy cigány hegedűst is elküldtem (miközben Praßl bácsi verebeket lövöldözött odabent az orgona melletti rozettánál_Csőrike nattyon de nattyon távoli rokonait). Aztán odatojt a számítógép, még szerencse hogy csekély háromnegyed óra múlva meggondolta magát... hogy végre befejezhessük a nagy fosást, avagy az cd-felvétel lövöldözését. (Nem bírom már az oktoechoszt....jaj. Tonális-funkcionális zene kell, de azonnal!)
És most nagyban iszom le magam. Csakazértis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése