Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2010. július 28., szerda

Nekem sorsom van

És akkor jöjjön a varrógép, mert elutazunk. Mégpedig ma. Balcan family, irány Németország. Remélem meg tudom győzni azt a teljesen kifingott rongyot aki az éjjel botorkált haza valamikor (remélem, nem itt dekkol az orgonát szállító furgon valamelyik parkolóban ahelyett, hogy elhúzták volna a belét Magyarországra?!!), hogy ne vigyük el a zongorát. Elég lesz a babakocsi...
A romokból ítélve ebbiza kemény meló lehetett, a tusolóban gyanús, autószerelőkre jellemző kézlenyomatok, a kéztörlőt meg a szappant fel se lehet ismerni, még jó hogy én időben lefeküdtem, úgyhogy ma lesz ki vezessen.
Tehát: kiszabni a terítőt és beszegni. A hímzést majd megoldom a helyszínen, van rá egy hetem... ja, és tegnap elküldtem tegnap egy adagot ismerősnek korrektúrára, igazhogy az már régebben készen volt, de úgyis, a lelkiismeretemet megputyukáltam, no. Már nem volt agyam új adagot gyártani, de majd a kolostor hűs árnyékában, hímezgetés közben miközben Kaktusz angol kisasszonyt játszik, na majd meglátjátok.

Nincsenek megjegyzések: