Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2010. július 5., hétfő

Miközben Csőrike mama vad éjszakai életet él, lásd, cd-felvételt készít, Peszton babázik, főz, mosogat, szóval 1 db. Mintapeszton. Én meg az ágyában alszom, amikor éppen alszom. És közben én is konstatálom mint Jéén Anderszon, hogy jéé(én), már nem kapkodom a lábamat a nyakamba mint ezelőtt tíz évvel, de azért örülök hogy négy és fél órán keresztül tudok még állni. Egy helyben, huhú, de egy helyben....
És közben nem magától, de pusztul az állatvilág.
Tegnap éjjel kettőkor kidobtam egy gyömbéres hangyakupacot (nem fordítva!), ma du. kettőkor meg kinyírtam egy valag fáraóhangyát. Meleg van, és az agyamra mentek.

Nincsenek megjegyzések: