Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2021. április 13., kedd

Szemerkélősben

Nyomott izé, esőcske, hát olyan szemerkélős fajta, lehűlt a tegnapi meleg nap, hol van a sok kertészkedés jóleső fáradtsága?.... Én az ilyent őszintén utálom: hogy ma még az orrom se dugtam ki... mert általában ítéletidőben is kint vagyok valamennyit, abszolút minden nap! de ma valahogy, izé, elrendeztük a legkisebb csőrikével a lustiszobát és ebéd után egyet durmoltunk benne.

Utána pedig felvettem videóra Tosca szolfézsháziját. Ezt is nagyon szégyellem, kb. egy hónap késéssel jelentkeztem a tanárnőnek, de enyhén szólva hátamra púpnak van ez a szoli, sose fér bele az időmbe, így is szét vagyok farigcsálva. Másrészt. Én nem akarok nagyképű lenni, de ezzel a gyerekkel, ha megizzadt, ha nem, mégiscsak felvettem két nap alatt egy félévi anyag feladatait a vidijóra, lerendeztem, basta. (Az éjjel valami rosszat álmodhatott a művésznő, amit reggelre teljesen elfelejtett, tény, hogy lélekszakadva rohantam át hozzájuk, vajon nem hányta-e össze magát, vajon miért áll bömbölve a szoba közepén?... Na ja, én alig tudtam visszaaludni, ő bezzeg.)

Nincsenek megjegyzések: