Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2009. június 7., vasárnap

Lejárt a merénylet

Csőrike mama elvitte reggel az óriástojását és a férjét, lebazseválta a karvezetnivalót, közben megérkezett Nagymama, gyúródtak a stájerek mindenfelé, megettük a sült kolbászt a krumplisalátával, volt csoportkép meg élő stájer muzsikus (az élő muzsikát inkább nem részletezem, bár az is volt)...
A három órán keresztül tartó bohóckodás viszont sok volt, miközben a micsodám se kívánta az egész felhajtást. Egy kórus előtt viszont nem lehet olyannak lenni amilyenül ma reggel éreztem magam. Úgyhogy miután hazajöttünk, bőgtem egy jót, aludtam rá egyet, asszem mostanra már kiengedtem a gőz legjavát.
LEJÁRT!!!! és kész. Hagyjanak most már szülni.

Nincsenek megjegyzések: