Codálatosz. Nyamm-nyamm.
Először 7 körül ébredhettem. Kinyitottam az ablakot, visszabújtam (meglepően csendesen üvöltöztek a madarak, mert még bubultam egy kört), nyolckor kling-kling, rázendítettek az apácák, közben meg bele-beleszunyáltam, de a paplan alatt én is (végre) epésen konstatálhattam hogy a kezdőének három szakasza gyanúsan egyformán szól, elvégre a szamárvezető könyvből van kísérve (Ausztriában azért elvárják hogy ahány szakasz, annyiféle, lehetőleg saját harmonizáció legyen, ezt már én is így csinálom az improvizáció záróvizsgám óta). Kántor nem volt mert ha az orgonistának énekelnie kell errefelé, akkor kimegy az ambóhoz s akkor oda ugye a kíséret, tehát a zsoltár és halleluja eleve ki lett lőve, ami az orgonás részt illeti (assztapiculáját az innepnek...).
A prédikáció roppant rövidnek tűnt, dehát vízszintesen, meleg paplan alatt csoda-e? :)
Áldozásra oda se figyeltem (igazából ide tényleg a legnyugisabb darabok kerülnek, ez rendjén is van). Az ünnepi kimenőre meg szemtelenül rövid részlet következett az egyik Mendelssohn orgonaszonátából (csak semmi improvizáció avagy fellengzősség, minek is).
Na, ilyen egy szemétláda vagyok. A szlovén mise a püspök által szervezett általános körmenet miatt elmaradt, ferences misém nincs több ebben a hónapban... úgyhogy maradtam epésen a paplan alatt. Ezúttal szenvedjen másvalaki! Töredelmesen bevallom, hogy nattyon-nattyon jólesett... Nyamm-nyamm!
(ha a napokban megköveznek, igenis megérdemelt halálnak a halálával halok meg...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése