A keddi 6 órás várakozás után tegnap egy batyu kajával, könyvvel stb. indultam neki a pénteki kontrollnak. Fél 12-kor értem oda, s meglepően hamar, úgy 1 óra tájban vége lett... jellemző, gondoltam, ez pont olyan mint az esernyő és az eső (nem is esett aznap, persze hogy begyúrtam őkemét is a mindent elnyelő női táskába).
Egyet nem gondoltam végig: a medika addig mind tapogatta és lapogatta a babát mielőtt ráhelyezte a szenzorfejeket, hogy ettől Ábel teljesen megbolondult. És persze a gép is. Olyan randák lettek a kilengései (egyrészt a hasamon, de sajnos a papíron is...), hogy a végén kaptam egy csinos kis karszalagot, majd egy fehér ruhás bácsi elvitt az Üveghegyen túlra ami ez esetben az Üvegajtót jelenti. Azon túl lenne a kurta farkú malacka, na van ott 3 műtő és ki tudja hány vajúdószoba. Viszont abból a vajúdóból ahol ideiglenesen laktam 2 órán keresztül (csináltak egy db. egy órán át tartó CTG-t, valamint különböző interjúkat minekutána elég vastagnak kezdtem látni a dossziémat), egészen jól áthallatszott a sok síró malacka. Merthogy... a szomszédban szültek, mámmá!!! csak az volt furcsa hogy az anyukákat nem hallottam (később kiderült hogy 2 császármetszés is történt mialatt az Ábel szuszikálását mérték). Bezzeg a liftben, a fehér köpenyes bácsi mellett annál inkább ordítoztak (onnét inkább a vajúdókra lehetett rákapcsolódni, brr). Elég állatiak és sokkolóak voltak a hangok. Főleg így, szülés ELŐTT. Sssz.
Ábel viszont leszarta a kalapács nyelét, hiába tiszta a magzatvize. Egyedül csak az Ő hisztije miatt kaptunk piros lapot, bizony. Nem tudom hogy az olyan focistáknak akik nincsenek ennyire mínuszban, mit szokás odabiggyeszteni a lapra, a miénken mindenesetre az állt hogy "Risiko", na ebből értse mindenki azt amit akar. Dehát én se értettem igazán, hiszen eddig minden rendben volt. Mivel a második CTG a szülésznő szerint már sokkal jobban nézett ki, én roppant naivan pakolni kezdtem, erre meg aszongya a doktornő:
"Nem úgy, Hölgyem, maga reggelig itt marad!" (???) Aztán jött az Interjú 1 meg 2. Meg utána 1 db. riadt férj és az 1 db. riadt anyósa (és szerencsére velük együtt a mindentudó hátizsákom is ami 6 hete várja hogy vigyék már a fenébe ahajt a tükör mellől). Azt csak ma délben tudtam meg hogy miután elköszöntünk, végig kellett hogy bógenyozzák az egész mélygarázst mert elfelejtették, hová rakták le az autót a nagy idegességben (3 szinten keresztül tekerni gyalog nem is semmi).
Az én programom meg pofonegyszerűen folytatódott: este 8-kor méricskéltek még egy kört, vérvétel, csapocska bezárva, aztán ma reggel is, hálistennek már nem úgy néz ki a papír mintha infarktusveszély fenyegetné a gyermeket, úgyhogy a csapocskát kivették a karomból és hazajöttünk (Me, The Rolling Stone and My Bag). Hétfőn meg be fogják indítani a szülést, ha tetszik nekije, ha nem.
Ha megnézzük, ennél messzibbre nem is mehetett volna a szemtelenségben. Most már muszáj az egész kórházi személyzetet palira venni? Hööö?!
1 megjegyzés:
Ujuj. Akarom mondani, juhé. Akarom mondani, nem tudom, mit mondjak. Most ez jó vagy nem? Mindenesetre, ha majd kint lesz, megbeszélhetnéd vele ezt az egészet...
Megjegyzés küldése