Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2009. június 8., hétfő

Nulladik nap

Kliinng.....kliiing..... (úgy kb. EGY percen keresztül)
Grüsszigott... ja, mára? utolsó vizsgálat, két hete? panaszok? fájások?
... hát, több mint 3 hete folyton...
...áh (látom is ahogy legyint)... ha nincs panasz (DE, ott van a nyelvem hegyén: MEGUNTAAM, vazzeg!!!)... holnap reggel 8-kor. (???)
...de... nekem ma van az utolsó nap! Az orvosom mondta hogy legkésőbb aznap kellene...
...á, ugyan, egy nap nem probléma. Ha már úgysincs panasz... neve, születési dátuma? akkor a holnapi viszontlátásra.
Pííí...pííí...pííí...

Namármost. Egyrészt örülhetek, hogy tényleg nem vajúdás közben hívtam ezt a blazírt p...t, az egy perc alatt ugyanis százszor földhöz vágtam volna azt a telefont vagy még ki tudja mit/kit (és ha odaértünk volna, őt is jól megcibáltam volna a telefonja mellett, arra mérget veszek).
Másrészt pedig... ha már így kicsesztek velem, hogy félóráig készültem a tükör előtt a nagy eseményre amiből nem lett semmi, IGENIS nem hagyhattuk annyiba: bementünk Nagymamával a városba, megmutogattuk mindenkinek a vadiúj manikűrt, pedikűrt és a kifogástalan sminket (a friss depilálás szolidan feszített a ruha alatt), Csőrike mint femme absolute, a mamájával karonfogva besétált az Yves Rocher-be, és jól besoppingolt.
S milyen a jó terápia hatása? elégedetten lesétáltunk az Úri utcán át a Jakominire, ott is megmutogattuk magunkat, majd hazafurikázott a busz bennünket és itthon szépen beebédeltünk. Voilá.

Nincsenek megjegyzések: