Nemtom más hogy lazít. És hogy darálja a güzüt. Merthogy én egyszerre csinálom a kettőt... úgy is mondhatnám, hogy amikor nekiállok az egyiknek, akkor a másik lesz belőle. Kedélyes kávézgatás alatt kiderült hogy szeptemberig kantátaszerű kórusművet fogok írni, és a pünkösdi bigyómat meg ki akarja adatni valaki, pedig én csak azért vakarintottam hogy legyen mit nyomni, amit le is tud énekelni a társaság. Ne is mondjátok, mert látom a jövőt: vaskos bankszámlámra kerül a sok filmzene könnyes utóhatása, a mennyei inspiráció mindannyi rezdülése, ójró, ójró, ájlávjú!
Ja, és mindezek örömére, vagy inkább a totál besokkolódást elkerülendő eksönül, elmentünk vájviül avagy hárman a színisek záródarabjára. A Palimerán parkjába. KCs élvezte a legjobban a Goldonit, hja, végülis ő a 21. század palántája... de azért mi is jól elvoltunk a kortárs kosztümökkel és az x mennyiségű ordibálással, es war nur ein bisschen "Sommerfrische"...
ha már jön holnaptól. Nuku mese. Maga A GÜZÜ.
2 megjegyzés:
50-en túl, már semmi sem megy félgőzzel sem. Régen ismerős lett volna :-)
Azért az a kacsafarm se semmi a minden egyéb mellé!... akárhányon túl.
Megjegyzés küldése