Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2020. november 9., hétfő

Az új háttérképem

Ez Zombor felé van, egy domb tetején. Kedvenceim ezek a házikók. Itt egyszerűen csak meg kell állni egy kicsit, mindegy, milyen évszak van. Még ha ilyen csutikák is merednek ki a földből, mint most éppen.

A búzakalász meghal, mondja a Gotteslob: Das Weizenkorn muss sterben - hát ez egy böjti ének, most nincs böjtidő se, ez pedig éppenséggel a kukorica megmaradt szára, de mégis ez jutott eszembe.

Na majd feltámadunk, segít a sok-sok tea, az aromás lámpicsekek és az aromás bossa nova. Legalább ma letudtam egy kört a kiadóban, egy hónapig ezek békén hagynak, azaz nyomás, mint vaddisznó, a többi lemaradt melóba.... HRRR....HRRR....

Nincsenek megjegyzések: