Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2020. november 13., péntek

Lá-teeer-ne, lá-teeer-ne.....

Most már hét és fél éve lakunk ebben az országban, basszuskulcs, de a gyerekekből csak az idei, szőröstül-bőröstül felfordult év hozta ki azt, hogy márpedig nekik Laterne kell! 

Ez igazából full kakukktojás ebben a magyarkodó világban, 'szen egy német hagyományú Márton-napi lámpás felvonulás (Neeeem, nem kerítettünk lovon elöl haladó Márton-katonát, annyira azért nem hibbantunk meg ebben a szűk udvarban!) Egyszerűbb verzió vagy sem, de a három lámpicseket elő kellett készíteni. A két nagyobbik kapta a stájri barkács-lámpicsekeket, ezeket még a StF ovis laternefesztjéről spájzoltuk ide a rendetlenségbe (s hát nem jó lett valamire?!), a kicsinek meg kénytelen voltam magam barkácsolni egyet... jááj, s hogy még időben kész is legyen.

És mikor csináljuk, hát nem este kilenckor, hogy zengjen az egész utca?.... ezek a gazfickok még két szakaszt meg is tanultak kívülről az egyik énekből, a másikból is egyet, és ezt skandálták felváltva. Nem tudtam megállni, készítettem két rövid vidijót a teuton udvari támadásról! :-D

Ide viszont csak néhány elmosódott képecske kerül, ahogy a zöldhagymák közül indul a menet befelé (hátul jobboldalt a kis piros a legküssebbé, naná), 

a hangadó, persze (a középső, ki más),



 és a tánc.