Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2020. november 5., csütörtök

Tanulok és tanulok

Olaszbástya: időben észreveszed, ha az egyiket már kilőtték, oszt jön a következő erősítése, de most azonnal. Azaz, a macskának is kilenc élete van - elméletileg. Miért ne lenne ez az időszak az alkalmazkodóképesség próbája? Olyan haszontalan reakció, hogy kiakadunk az esetleges kudarcon, egyre inkább nincs is. (Persze, a boldog békeidőkben, ha volt is ilyen egyáltalán, hamar kiakadtunk egy-egy eseményen, napokig-hetekig háppogva rajta. Az átállás azért nem megy tőből, de na.)

A nagy utazónapom után ki kell aludnom ezt a lelkinyomort, ami ma ledöntött. Reggel 8-kor indultam, a határon senki nem volt, aztán szépen félreállítottak várakozni a büntisávba. Percekig úgy nézett ki, hogy se ki, se be, ott fogok kuksolni a senkirészen. Végül helyzetet az alig kétnapos szerb személyi igazolványom mentette meg, amit szerencsémbe a bukszámba dugtam, ahogy kivettem tegnapelőtt a borítékból. De még mindig morogtak rám, hogy miért nincs szerb útlevelem??? Hogy román kocsival, okmányokkal?.... Forget it.

Úgyhogy bevásároltam saccra tél végéig egy adag aranytartalékot (nőnek a gyermekek, mint a gomba), és szorgalmas hörcsög módjára megállapítottam azt is, hogy kezdem a műszakot itthon is lassan, vissza a tavaszi tempóba, bár azért tanultam azóta egy s mást, hogy mégse zizzenjek meg teljesen.

Facit: itt még hónapokig, sőt akár egy félévig semmi kórica nem lesz, se erre, se arra. Nem lett volna elég a riadt embereket kerülgetni Halason: már visszafelé, Szabadkán hajtottam keresztül, mikor szembejött egy SA jelzésű mentőautó, villogó kék fénnyel, beöltözött fehér maskurákkal. Egyből meghűlt a vér bennem: ezek tőlünk hoznak be valakit az intenzívre. De ki nem tudtam volna bogozni, Cínó ül-e a volánnál vagy más, úgy be voltak ezek csomagolva.

Szóval mi más lehetne a közeli jövőben, hogy folytatódik ezerrel az onlány-műszak, még jó, hogy mindannyian itthon vagyunk, és élünk. Máson úgyse tudunk már segíteni, csak azzal, ha nem dugjuk ki az orrunkat.

Az utazás tehát nem a várt irányba vitte a tanulmány szálát, de kijózanításra tökéletesen megfelelt, az alábbi pontokban:

1. itthon kell minden tanulmányt írni, mikor a teljes háznépe alszik, engem kivéve

2. itthon kell megerősíteni a virtuális utazóbástyát, igen, hülyén hangzik, de kell nekünk egy ilyen családi menedék, holmi kétéltű virtuális kutykurutty, jobb hasonlat nem jut most eszembe

3. itthon el kell rendezni ezt a káoszfészket, minden foltozóneműt elő kell keríteni, varrni kell, alkotni kell, folttechnikával vagy anélkül, de sokat, téli kertimunka-helyettesítendő céllal is, úgysmint feszültséglevezetés, feltöltődés, stb.-stb...

Jó sok energiába fog kerülni persze mindez, de miért ne lehetne megcsinálni. Ha pedig dugába dől, kitalálni valami merőben mást. 

Legalább leírtam, már ez is valami.

Nincsenek megjegyzések: