Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2020. november 24., kedd

Spenóthírek Rácországból

Nyáron uborka, télen spenót. Most már mi is tél-féle évszakba érkeztünk. Tegnap délutánra az ablakpárkányon megfagytak a kinnfelejtett banánoszacskóban a banánok végei. A bejárati ajtón ki kell cserélni a szúnyogháló-frízt a deszka-frízre, becúgoltam ma reggel a fűtőházból, azaz a raktárból.

Az emberek elkezdték a színeváltozást, én meg csak ámulok itt a semmiben. Emlékszem anno családi mesékből olyasmikre, hogy "bezzeg ikszipszilon akkor még olyan volt, hogy... most meg ilyennek mutatja magát, hogy elhiggyük!..." stb.

A kórustagok megijedtek hirtelen, pedig ezelőtt két héttel még milyen harciasan vállalták, hogy nem félnek semmitől (én eközben valószínűségszámítással, igencsak kúl üzemmódban mindvégig tudatában voltam annak, hogy kockázatban énekelünk a kezdet kezdetétől, és azóta változatlanul vállaltam ezt, de na). 

És a többiek!.... A Nagy Lapos lakossága...

A koronavírus: kitaláció, csipelni akarnak, politika az egész - röfögött a fész az elmúlt hónapokban, s hiába némítottam el az egyik szülő bejegyzéseit, már ott volt a másiké, nőttek ki, mint a gombák. Néhány szülő sajnos nem némítható el teljesen, mert a két gyermeknek mindenféle osztálycsoportjai vannak, ahol feszt fontos infók között kell bogarásznom (elvégre azért hozták létre ezeket a csoportokat... ööö). Emlékszem konkrétan is az egyik anyukára, harciasan kommentelt mindent, amit csak lehetett, influenza ez is, maszkviselés hülyeség stb.-stb.

Namármost, lezajlottak ezek a fertőző gócgyártó temetések. A rádióban 3 napig csak hárfamuzsika meg és klasszikus zene szólt. (Kaktusz meg is jegyezte, bezzeg erre jó az, amit csinálunk, de máskor nem kellünk, ugye?! Te Csőrike, figyeled? ez a szar helyi rádió végre már jó zenét ad. El se hiszem!...)

Potyognak az rácországi egyházfők, akik mellesleg szép kort megértek, akárhogy is vesszük. Említett kedvesszülő-anyuka pedig ismét harcias kommentáradatba lendül (mintha csak megjött volna az esze? de nem, ez a csalóka első benyomásom): 

Maszk nélkül! itt csókolgatni a koporsót egymás után! a vírus kellős közepén! és micsoda tömeg! bezzeg ezekre soha nem vonatkoznak a korlátozások!...

Szóval kijön a magyar nemlétező bicska és haddd karcoljuk vele a jó régi lemezt. 

Ja, ja, tudom én, ti mindig el voltatok nyomva, ehhez nem kell nagy nyüszkölés. Elment az esze itt mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések: