Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2020. november 4., szerda

Vezessünk tanulmányt (hö?)

A helyzet tovább bonyolódik, azaz még szövöm a tanulmányt (vagy meglesz időben, vagy leadom máshová, talán, de addig is, jól megkínlódok vele), kijött a kétnyelvű kötet a lektortól (brrr), de én holnap meglógok. Mégpedig eltütükézek odaátra a határ mellé, fogjuk rá, némi karácsonyi vásárlás (adventi álvásár-előkészítés?) irányába.

A habot a tortára az fújta fel, ahogy ma reggel ötkor keltem volna írni, errefel a gépem csupán 3 óra hosszat apdéjtelte magát, a nyavalyába. Ezalatt próbáltam nem kiugrani az ablakon, hanem olvastam irodalmat, olaszul, németül angolul és franciául (francia szótárral, mert az írott szöveg alapján nem mindig jöttem rá arra, mi micsoda akar lenni). És kezdtem egyre jobban vakarni a fejem: ilyenkor bizony el kell menni. Érzem, hogy össze fog állni a fejemben a szerkezet a főbb hivatkozásokkal a holnapi nap folyamán, de ehhez - szép vagy nem szép dolog a környezetvédelem sutba dobása, beismerem, vezetnem kell. Autót. Nem a szomszéd faluig, az kevés. A hónapok óta tartó ülökaseggemen minden bizonnyal tetőzött, ennyi ideig csinálni az én esetemben kóros tünetegyüttest produkál, vajmi.

Nincsenek megjegyzések: