Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2020. november 16., hétfő

Kolostorok. Avagy szabadságoltunk :-)

Megérkeztünk a szabadságról. Ebben a ragyás világban oda érdemes menni, ahol nincsen tömeg. De jó lenne naponta lezarándokolni a másfél órát a napi kolostorig! (Kaktusz rettentően megkopaszodott, hátulról már ez is nyilvánvaló.) Bikkfaerdő. Sziklás szakadék. Nyamm. Kondíció, kondíció... (az éneklés nem kutya - húsz évvel ezelőtt már másnap izomláztól fetrengtem volna!)











Nekem tetszik minden kolostor, ahol az épületek közt ilyen félig szent emberkék kóvályognak. Az egyik apácának olyan szimpi lettem (elvégre én is eléggé buggyantott vagyok), hogy azt mondta, ugye sokkal jobb lenne nekem, ha ortodox lehetnék, hát nem? (Höö... jókat szórakoztam magamban, miközben hörpöltem az elsőosztályú török kávét. A másik, a kis apácajelölt meg könyvelést tanult amúgy és egy ideig Bécsben élt. Hja!)

Ma, amikor hazaértünk, a postaládában fogadott egy jehovista újság, amit a Kultúrpanzió igazgatójának címeztek.

Hát, nekem sorsom van.

Nincsenek megjegyzések: