Ábel már elrúgta a 3 és fél kilót. Vígan lubickolt, hadonászott és bokszolt összevissza, miközben Nagymamával felváltva ettük a meszet. Én az aranytartalékunkat is felettem, vagyis 2 banánt és 2 szelet teljes kiőrlésű lószart ami inkább a "pefelére" emlékeztetett (elvégre a farost is rostos, nem?). Merthogy a 3 vizsgálatra összesen 6 órát kellett várni.
NEM, nem nyomdahiba, NEM, nem akarok egy ideig kismamákat látni, se magam, se másvalakit. Úgy három óra várakozás után még azt éreztem hogy kimegyek az udvarra, megfojtom azt aki éppen kint van, utána meg beleordítok becsületesen a világba, de sajnálattal közlöm hogy NEM, nem lett belőle semmi.
Két óra tájban úgy elment az erőm hogy a CTG vizsgálat alatt elaludtam, bokszolhatott Ábel kedvére, nem érdekelt engem a jó büdös semmi se.
Hazafelé a buszon meglepő a közös felismerés: mindketten gulókázzuk a nőket hogy na, hol a hasatok, hát ménem vattok terhesek? Brrr, elvonási tünetnek is rossz. Brrr, brrr, brrr.
Előrelátható program: UGYANEZ, 3 naponként, egészen június 18-áig... ha az óriásbébi nem gondolja meg közben magát és nem akar megszületni. Na... léccilécci...
2 megjegyzés:
Hát már komolyan nem tudom, mit mondjak. Szerintem a büdös kölyöknek fogalma sincs, mit kockáztat. Lehet, hogy nyolc és tíz éves kora között teljesen megvonom tőle a nagynéni-apanázst...
Attól tartok, ez a gyermek jelenlegi állapotában egyáltalán nem zsarolható... nagy kár, bizony.
Megjegyzés küldése